Gyermekkorom óta tudtam, hogy az emberekkel szeretnék foglalkozni. Már egészen kicsiként biztos voltam benne, hogy pszichológus szeretnék lenni, és ugyanilyen mély vágy élt bennem az is, hogy egyszer édesanya lehessek. Akkor még nem sejtettem, hogy ez a két szerep egyszer ilyen természetesen találkozik majd az életemben.

Rendszerszemléletű szakemberként hiszem, hogy egy család működését nem lehet egyetlen ember szemszögéből megérteni: minden családtag hatással van a másikra. Éppen ezért a gyermek érkezését sem egyetlen eseménynek, hanem egy teljes családi átalakulás kezdetének tekintem.

Amikor a kisfiammal, Theoval várandós voltam, egyre inkább szembetűnővé vált számomra, hogy Magyarországon méltatlanul kevés hangsúlyt kap a leendő szülők mentális jólléte és a családdá válásra való lelki felkészülés. Miközben rengeteget beszélünk a testi folyamatokról, sokkal kevesebb szó esik az identitásváltozásról, a párkapcsolat átalakulásáról, az apák lelki folyamatairól, a nagyszülők új szerepéről vagy arról, hogyan őrizhetjük meg a mentális egyensúlyunkat ebben az élethelyzetben. Pedig meggyőződésem, hogy a testi és a lelki felkészülés nem választható el egymástól.